a Borász

Lengyel Ottónak hívnak, Tokaj – Hegyalja talán legszebb településének, Abaújszántónak szülötte. A fölötte magasodó Sátor-hegy a borvidék nyugati bástyája, és ezen a történelmi borúton   utaztatták századokon át az ország legfontosabb termékét Kassa, Krakkó felé.  

Ugyanis ezen a vidéken a szőlőtermelés megélhetést, életformát, tradíciót jelentett. 

Köszönhető ez  a kivételes természeti adottságoknak, hiszen  aki nem követ el nagy hibát, annak itt jó bora van. De az, hogy egy bor iható, jó, vagy kitűnő lesz-e, az egészen apró dolgokon múlik. Én ezekkel az apróságokkal igyekszem úgy befolyásolni az érés, erjedés, érlelés folyamatát, hogy a furmint és hárslevelű a legszebb arcát mutathassa azoknak, akik meglátogatják a pincémet, és megtisztelnek azzal, hogy megkóstolják munkám gyümölcsét.

A természet akaratlanul is segít minket, termelőket, talán a szőlő az egyetlen, amely a napsütéses órák számával és a növekvő hő összeggel nyertese a globális felmelegedésnek. A bogyó magasabb cukorfokra érik, a belőle képződő alkohol az eltarthatóság egyik feltétele. A másik a bor savtartalma, amit a zömében vulkáni eredetű termőtalaj biztosít számunkra.

Ezért kevés szőlőtermő régió létezik a világon, ahol harmonikus édes bor készíthető.  Itt igen, és még nem is beszéltünk az aszúról, ami a fekvés, időjárás, fajta és a bothritisz együttes csodája.

Bor nélkül lehet élni, sőt, akár jól is lehet élni, mint ahogy sok más nélkül is! Mégis, arra biztatok mindenkit, ne fossza meg önmagát azoktól az íz élményektől, amit a bor, és csakis a bor képes nyújtani!

Borral tartalmasabb, szebb az élet, nekem elhihetik!